Akár egy esőben nevető bolond..

,,Szökött vonat, sosem jön már vissza,

Rossz irányban egy vakvágányon

Úgy tűnik, majd egyszer megérkezem valahová

Mégis, valahogy sem itt, sem ott nem vagyok.

Tudsz-e nekem segíteni emlékezni; hogyan is kell mosolyogni?..

Odáig mehetek, ahová már senki más,

Olyasmit tudok, amit még senki más...

Minden olyan lelketlennek tűnik,

Nappal, éjszaka, föld és ég.."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

https://manoooovilag.blog.hu/api/trackback/id/tr242475902

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Manóóóóvilág