Kicsinál, mar, dühít, bánt, gyilkol. És persze hagyom. Így megy ez már mióta.. Van értelme? Aligha.. Az ember egy önző, bonyolult és hihetetlenül érthetetlen lény. Rosszul vagyunk összerakva. A váramat ugyan már erősítem, építgetem, újabb és újabb bástyákat emelek, de a falak nagy része ismét csak illékony és tünékeny anyagokból áll. Az alján ismét csak gyufaszálak, amik dominó módjára borulhatnak a legkisebb ellenállás során.
Hiába, talán Kőmíves Kelemenné járt jobban...
