Valahol messze járok... talán nem Ők hagynak el. Talán én megyek. Talán más lettem, vagy talán más leszek.
Nem keresnek, elhagynak a régi Lelkitársak. Így lesz ez azzal az egy-egy mostanival is?
Kevesen vannak, egyre kevesebben, az ember egyre magányosabb. Még hogy társas lény?Már egyre kevésbé hiszem. A láncok elszakadnak, az emlékek elhalványulnak. Az utak szerteágazóak. Nem foghatsz vissza senkit. Mindenki a maga útját járja. Így helyes.
Tanulni kell a felejtést és az újrakezdést. A rendületlen előre tekintést. A hátrafelé nem járható út... Hiába a könny, hiába a darabokra tört szív. Ha nem kell egy lélek, ha nincs rá szükséged, elhagyhatod. És egyetlen szó nélkül megsemmisítheted..
