A függöny felgördül. És Ő játszik. Táncol. A maszkokat kénye-kedve szerint cserélgeti. Könnyed mozdulatokkal a világot szédíti. És játszik. Mindig úgy, ahogyan az illő, és kívánatos. Modoros. Mindig a szépet és a jót mutatja a közönség felé, mert így tartja kedve. Bájolog, mert Neki így tetsző. Csal és csalogat.. Ám tökéletes táncában a lépést olykor... elvéti.. félrebillent az álarc..
Látom Őt. Mosolygok. A Művész sorra elvéti a lépéseket.. hibát hibára halmoz, de tovább táncol. Elhiszi, hogy a világ olyan, amilyennek Ő az álarc mögül látni óhajtja. És azt képzeli, talán mégsem láthattam Őt. Mert az Ő világában láthatatlan maszk nélkül.. De a malőr megtörtént.. Láttam Őt. És ezt Ő is tudja..
Hogy mi lesz a tánccal?A függöny felgördül, és a Művész tovább játszik.. De két szemében már ott a félelem (vagy boldogság) aprócska lángja; őszintének is látták..
