Nem, ez a vidámvasárnapos felszólítás nem mindig fekszik nekem sem, de úgy érzem, szándékosan kell kutatni az életben az aprócska örömöket, azokat a pirinyó örömforrásokat, amelyekkel mégis élhetővé válik a földi lét.
Valaki egyszer azt mondta rám, idealista vagyok. Miért is? A tündérmese-effektus miatt. Ja, kérem, abból már felébredtem. Ettől függetlenül meg tudom különböztetni a helyest a helytelentől. De az, hogy valaki tudja, mi a jó, és mi a rossz, ettől vajon jó ember lesz? Nem, biztosan nem. Az emberek nagy része tudja, mi lenne a kívánatos lépés, döntés, válasz, és mégsem úgy cselekszik. Hogy miért? Mert uncsi jónak lenni? Mert az ember eredendően bűnös? Mert van egy ,,szükséges rossz", egy kisördög bennünk? Van, aki szántszándékkal választja a rossz utat. Miért? Talán a múlt miatt? Azon már nem lehet változtatni. De a jövőben talán lehet valamelyest a rosszat is jobbá tenni.. Lehet?
